A kártyák színei
Szürke színben ring a város hajnalán,
hol a kártyák színei tündökölnek,
mint a szivárvány, mely szerteszét szórja fényét,
a sors lapjain, melyek a kezekben rebbennek.
Piros, mint a szeretet és a gyűlölet kettős lángja,
a szívben lobog, hol a szenvedély és a harag táncol,
sötét, mint a bánat, mely a lélek mélyén lakol,
zöld, mint a remény, mely a jövőbe néz, s nem a múltba ragad.
Fekete az éj, melyben a titkok rejlenek,
sárga a nap, melyben az álmok ébrednek,
kék az ég, melyben a gondolatok szállnak,
fehér a hó, melyben a nyomok eltűnnek.
A kártyák színei, mint a lélek tükröződései,
minden lap egy érzelem, minden szín egy élet,
a sors kezében forgó kártyák végtelen sorozata,
melyekben a múlt, a jelen és a jövő összefonódik.
A kártyák színei, mint a szivárvány színei,
a lélek titkos tájain ragyognak,
a sors kezében rebbenő lapokon tükröződnek,
a színekben rejlik az élet, a színekben a remény.
