A jövő gyárai: A társadalom új arcai
Képzeld el: a jövő gyárai, ahol nem acél és vas,
Hanem gondolatok, álmok, remények formálódnak masszává.
Ott, ahol az észjárások összefonódnak, mint szőtt szövetek,
És ahol a szavak, mint színes szálak, szőnek új életet.
Nem a szürke betonfalak között, de az elme birodalmában,
Nem a gépek zúgása, de a gondolatok zsongása hallható.
Ahol a szavak, mint kézműves mesterek, formálják a valóságot,
Ahol a szó, mint varázsló, teremt új világokat.
Ahol a társadalom új arcát a szavak festik,
Ahol a gondolatok, mint festők, színeznek és formálnak.
Ahol az érzések, mint szobrászok, kifaragják a jövőt,
Ahol az élet, mint művész, alkot és teremt.
Ahol a szavak, mint csillagok, világítják meg az utat,
Ahol a gondolatok, mint fáklyák, világosan mutatják az irányt.
Ahol az érzések, mint hajók, hajóznak a jövő tengerén,
Ahol az álmok, mint szárnyak, repítenek minket a végtelenbe.
Képzeld el: a jövő gyárai, ahol nem acél és vas,
Hanem gondolatok, álmok, remények formálódnak masszává.
Ahol a szavak, mint színes szálak, szőnek új életet,
Ahol a gondolatok, mint festők, színeznek és formálnak.
Ahol a társadalom új arcát a szavak festik,
Ahol a gondolatok, mint festők, színeznek és formálnak.
Ahol az érzések, mint szobrászok, kifaragják a jövőt,
Ahol az élet, mint művész, alkot és teremt.
