A játék és a tanulás táncoló párosa
Hol a játék, hol a tanulás, láthatatlan kötélhúzás,
Egyensúlyoznak, mint a táncoló páros a színpadon.
Kacagás és könnyek, öröm és bánat, összeolvadnak,
Mint a színek a festő palettáján.
A játék, az a gyermeki ártatlanság, a szabad szellem,
Aki szárnyal, mint a madár az égen,
Aki nem ismer határokat, nem ismer korlátokat,
Csak a végtelen képzelet szabadságát.
A tanulás, az a komoly tudós, aki fáradhatatlanul kutat,
Aki a világ titkait próbálja megfejteni,
Aki a tudás kincsét gyűjti, mint a méh a nektárt,
És aki a jövőbe lát, mint az időutazó.
A játék és a tanulás, mint a táncoló páros,
Együtt lépnek, együtt mozognak, együtt forognak.
A játék a tanulás szárnyai, a tanulás a játék gyökerei,
Együtt alkotják a gyermekkor csodás költői képét.
Hol a játék, hol a tanulás, örök körforgás,
Mint a nap és a hold, mint a nap és az éj.
A játék és a tanulás, a gyermekkor táncoló párosa,
Aki a jövőt formálja, aki a reményt hordozza.
A játék és a tanulás, a szabad szellem és a tudós,
Együtt alkotják a gyermekkor csodás költői képét.
A játék és a tanulás, a gyermekkor táncoló párosa,
Együtt alkotják a jövőt, együtt hordozzák a reményt.
