A hősnő, aki a szerelemért harcol
Hős nő, ki szívét a szerelemért harcol,
Mint a hajnal, mely a sötétség ellen küzd.
Szíve oly tiszta, mint a hófehér gyöngyök,
Melyek a hajnali harmatban csillognak.
A szerelemért küzd, mint a tenger hullámai,
Melyek a partot marni soha nem fáradnak.
Szíve oly erős, mint a szikla, mely a tenger ellen áll,
S a szélviharok között is megáll.
A szerelemért harcol, mint a fák a fényért,
Melyek a magasba törnek, hogy a Napot érjék.
Szíve oly mély, mint a végtelen égbolt,
Melyben a csillagok ragyognak.
A szerelemért küzd, mint a madár a szélben,
Mely a szabad ég felé szárnyal.
Szíve oly bátor, mint a sas, mely a viharba repül,
S a vihar közepén is szárnyal.
A szerelemért harcol, mint a hajnal a sötétség ellen,
Mert a szerelem a hajnal, mely a sötétséget elűzi.
Szíve oly ragyogó, mint a hajnali Nap,
Mely a világot meleg fényével árasztja el.
