A hit szentélyében bújdosó hazugságok
Még a szentély falán is ott lapulnak,
Árnyékok, melyek a hit köntösében bújnak.
A szent szavak mögött, ahol a csend lakik,
Hazugságok suttognak, míg a hit vakít.
Szabadversben, mint a szél, fújnak a szavak,
Míg az igazság szemét homály borítja takaróként.
Játssza a hit, mint egy színész a színpadon,
A hazugságok szövögetnek álarcokat az árnyékon.
A szó gazdag kincsestára, mint a tenger mélyén,
Rejtőzik a hit szentélyében, míg a hazugságok érnek.
A költői képek, melyekben a csoda lakozik,
Elhalványulnak, míg a hit és hazugság harcol.
A hit szentélye, mint egy hajó a viharban,
Ringatja a hazugságokat, mint a hullámok a kavicsot.
Az igazság, mint egy csillag a sötét éjszakában,
Világít, míg a hazugságok a hit szentélyében bújnak.
A hit, mint egy katedrális, magasra tör,
Míg a hazugságok, mint denevérek, a sötétben bújnak.
A szó, mint egy festmény, mely az igazságot tükrözi,
Elhalványul, míg a hit és a hazugság összefonódik.
A hit szentélyében bújdosó hazugságok,
Mint a sötétben lapuló árnyékok,
Elrejtik az igazságot, míg a hit vakít,
És a szó, mint egy költő, a hazugságokkal harcol.
