A hiányzó lehetőségek elhallgatott szavai
A holnapok hajnalán, mikor a fény még alvó,
S az éj szürke takarója a világot átöleli,
A lehetőségek suttogva szólnak, szavuk elhallgatott,
Mint a szél, mely a fák között titkos dallamot leplezi.
A jövőben rejlő remények, mint csillagok az égen,
Ködös homályban tűnnek el, elérhetetlen távolban.
A vágyak, mint tengeri hajók, kikötőben várakoznak,
S a hiányzó lehetőségek csendje a szívben visszhangot talál.
A csendben élő ígéretek, mint elszálló madarak,
Szabadon szállnak az égen, szárnyaikon a vágyak hordozva,
De a választások, mint hűs éjszakák, lehulló csillagok,
A hiányzó lehetőségek szavait halkan eltemetik.
A jövő, mint egy festmény, mely még festetlen,
Várja, hogy a kezek, melyek a színeket keverik,
Felfedezzék a lehetőségek elhallgatott szavait,
S az élet színes palettáján új álmokat teremtsenek.
A hiányzó lehetőségek, mint a tenger mélyén rejlő kincsek,
Várják, hogy felfedezzék őket, s a fényben újra ragyogjanak.
A jövő, mint egy vers, mely még íratlan,
Várja, hogy a szavak, melyek a tollat vezetik,
Megírják a hiányzó lehetőségek elhallgatott szavait,
S a szívben új reményeket szüljenek.
