A háztartás szimfóniája
Zsibongó csend, mely a konyha falai között él,
hol szorgos kezek munkájától ébred a reggel.
Az ébredő nap első sugarai a mosogatóba vetülnek,
ahol a csapból szökellő víz zenei aláfestést kínál.
Az éles kések érces hangja a vágódeszkán,
mint az élet nótájának kemény, acélos dallama.
A serpenyőben pattogó olaj, a tűzhelyen égő gáz,
a kávéfőző morgása – mind a háztartás szimfóniája.
A mosógép ritmikus dobbanása, a porszívó zümmögése,
a vasaló gőzének füstje, mely a szoba levegőjét tölti meg.
Ezek a hangok, ezek a mozdulatok, ezek a pillanatok,
mind a női lét apró, mégis nagyszerű szegletei.
A nő, aki mindezt teremti, aki mindezt mozgásba hozza,
nem csupán háziasszony, de zeneszerző is.
Ő teremti meg a háztartás szimfóniáját, nap, mint nap,
az élet kottájából olvasva, a mindennapi teendők ritmusára.
A konyha, a nappali, a hálószoba – mind saját hangszínnel,
mind saját dallammal, mind saját történettel.
Ez a női lét, ez a női erő, ez a női bátorság,
mely a háztartás szimfóniáját teremti, nap, mint nap.
Ez a vers nem csupán a nőkről szól, hanem mindenkiről,
aki a háztartás szimfóniájában részt vesz, aki a háztartást teremti.
Mert a háztartás nem csupán munka, hanem művészet is,
melyben mindenki a saját hangját, a saját ritmusát teremti meg.
