A hatalom illúziója
Az élet színházában, hol a hatalom illúziója
Mint láthatatlan szálak, fonódik a létezésünkbe.
Mint a szél, mely a fák között suttog,
Mint a hullám, mely a tenger partját csókolja,
Úgy húz, úgy vonz és úgy taszít minket.
A hatalom, mint a hold, mely az éjszakát világítja,
Mint a nap, mely a nappalt megédesíti,
Mint a csillagok, melyek az égboltot díszítik,
Mindenütt jelen van, mégis elérhetetlen.
A hatalom, mint a szivárvány, mely az eső után tűnik fel,
Mint a hajnal, mely a sötétséget űzi,
Mint a szerelem, mely a szívünket megtölti,
Csodálatos és félelmetes, mint a természet maga.
De a hatalom, mint az árnyék, mely a fényt követi,
Mint a tükör, mely a valóságot tükrözi,
Mint a maszk, mely az arcunkat rejti,
Csak illúzió, mely a valóságot torzítja.
A hatalom, mint a szél, mely a fák között suttog,
Mint a hullám, mely a tenger partját csókolja,
Mint a hold, a nap és a csillagok,
Mint a szivárvány, a hajnal és a szerelem,
Mint az árnyék, a tükör és a maszk,
Csak illúzió, mely a valóságot torzítja.
A hatalom illúziója, mely a létezésünket formálja,
Mint a szél, a hullám és a hold,
Mint a nap, a csillagok és a szivárvány,
Mint a hajnal, a szerelem és az árnyék,
Mint a tükör, a maszk és a valóság,
Csak illúzió, mely a létezésünket formálja.
