A harag lángolása a sötétben
A harag lángja, mint a fekete éjben égő csillag,
Melynek fénye a sötétben rejtőzik, de mégis lángol.
Olyan, mint a tűz, mely a szívben él, de nem éget,
Mely a lelket érinti, de nem hagy nyomot a testen.
A harag lángja, mint a tenger mélyén rejtőző gyöngy,
Melynek fénye a hullámok alatt rejtőzik, de mégis ragyog.
Olyan, mint a víz, mely a szomjat oltja, de nem hűsít,
Mely a lelket érinti, de nem hagy nyomot a testen.
A harag lángja, mint a szél, mely a fák között suhan,
Melynek hangja a levelek között rejtőzik, de mégis hallatszik.
Olyan, mint a szél, mely a hajat borzolja, de nem fújja el,
Mely a lelket érinti, de nem hagy nyomot a testen.
A harag lángja, mint a föld, mely a lábunk alatt húzódik,
Melynek ereje a talajban rejtőzik, de mégis ott van.
Olyan, mint a föld, mely a testet hordozza, de nem nyomja le,
Mely a lelket érinti, de nem hagy nyomot a testen.
A harag lángja, mint az élet, mely a szívünkben dobog,
Melynek ritmusa a mellkasban rejtőzik, de mégis ott van.
Olyan, mint az élet, mely a lelket élteti, de nem öli meg,
Mely a testet érinti, de nem hagy nyomot a lelken.
A harag lángja, mint a sötétben lángoló csillag,
Mely a lelket érinti, de nem hagy nyomot a testen.
Olyan, mint az élet, mely a lelket élteti, de nem öli meg,
Mely a testet érinti, de nem hagy nyomot a lelken.
