A hangok palettája: A zeneszerzők világa
Szürkének tűnik a világ, ha nincs benne zene,
Egy színtelen csendes tér, hol a lélek elszene.
Olyan, mint egy vászon, melyen nincsenek színek,
Csak a csend szürke árnyalatai, s a hangok hiányzik.
A zeneszerző, mint egy festő, kézbe veszi a hangok ecsetét,
És színezi a csendet, az élet zenéjét.
Kék a dallam, zöld a harmónia, piros a ritmus,
Sárga a szünet, fekete a csend, ez a zeneszerzők titkus.
Szabadversben írják ők az élet szimfóniáját,
Hangokkal festik meg a világ kavalkádját.
A zene az ő nyelvük, a hangok az ő betűik,
A színek az ő hangjegyeik, a dallam az ő szövegük.
A zeneszerzők világa nem mindig vidám,
Néha sötét és komor, mint egy elhagyott kripta.
De a zene mindig ott van, mint egy hűséges barát,
Megvigasztal, felvidít, és sosem hagy magára.
A zeneszerzők világa csupa csoda és rejtély,
Mint egy színes paletta, tele hangokkal és érzelmekkel.
A zene az ő életük, a hangok az ő lélegzetük,
A dallam az ő szívverésük, a ritmus az ő léptük.
Szóval, ha egyszer a világ szürkének tűnik neked,
Gondolj a zeneszerzőkre, és a hangok palettájára.
És hagyd, hogy a zene színei megfestik a lelked,
És a hangok szabadsága megtöltse a szíved.
