A halál és az élet találkozása
Fekete selyemköntösben, halk léptekkel érkezik,
Eljön a sors végrehajtója, a halál, ki éjbe merít.
Élet, a hajnal gyermekének színes palástja zizeg,
Két ellentét találkozik, mint a tűz és a jég.
A halál, a végtelen csend, az örök álom,
Élet, a szüntelen zene, a mindig újra születő dalom.
A halál, a végzet sötét árnya, a végső feledés,
Élet, a remény fénye, a soha el nem múló emlék.
A halál, a vég, ahol minden elcsendesül,
Élet, a kezdet, ahol minden újra megszületik, és zeng a húl.
A halál, a végtelen csend, ahol minden elhal,
Élet, a szüntelen zene, ahol minden újra felhangzik, mint egy dal.
A halál és az élet, mint két összefonódó szál,
Egyik sem létezhet a másik nélkül, mint a tenger és a part.
A halál és az élet, mint a nap és az éj,
Egyik sem létezhet a másik nélkül, mint a szív és a vér.
A halál és az élet, mint a szél és a fa,
Egyik sem létezhet a másik nélkül, mint a dal és a szó.
A halál és az élet, mint a tűz és a jég,
Egyik sem létezhet a másik nélkül, mint a lélegzet és az ég.
A halál és az élet, két örök ellentét,
Mégis egymás nélkül nincs értelme a létezésnek.
A halál és az élet, két örök szín,
Melyek egymás nélkül nem alkothatnak teljes képet, csak egy vázlatot hívnak életnek.
