A halál és a vágyak örökös táncában
Kék végtelenben játszik a halál,
Szívében hordozza a vágyak színét.
Örökös táncban, mint két szélkakas,
Fény és árnyék, élet és elmúlás.
Égi színpadon, hol a csillagok néznek,
A vágyak tüze ég, a halál csendben lépked.
Borongós éjben, ahol a hold a bíró,
Táncolnak, mint két örökös rivális.
A vágyak lángja, mint a hajnal fénye,
A halál csendje, mint az éj sötétje.
Összeérnek, mint a nap és hold,
Egyensúlyban, mint a tenger hullámai.
A vágy életet ad, a halál elvisz,
Örökös táncuk az életünk ritmusa.
A vágyak tüze, a halál csendje,
Együtt alkotják a létezésünk zenéjét.
A halál és a vágyak örökös táncában,
Mindenki részt vesz, akár akar, akár nem.
A vágyak tüze, a halál csendje,
Ez az életünk, ez a sorsunk, ez a végzetünk.
