A győzelem íze
Bennem feszül, mint az íjban a nyíl,
Mint a győztesben a diadal íze,
Mint gondolatban a szó, mely még ki se szállt,
Mint a vágy, mely a lélekben éppen csak ébredezik.
Érzem, ahogy a szívem vadul kalapál,
Mint a dob, mely a győzelem ritmusát veri,
Mint a vihar, mely a csendet megtöri,
Mint a tűz, mely a szenvedélyt ébren tartja.
Ízlelem a győzelem ízét, mint az érett gyümölcsöt,
Mint a mézet, mely az ajkaimra tapad,
Mint a bort, mely a testemet átjárja,
Mint a sót, mely a sebeimbe hatol.
Hallom a győzelem hangját, mint a harci kürtöt,
Mint a dal, mely a szívemben zeng,
Mint a szó, mely a lelkembe hatol,
Mint a szél, mely a fák között suttog.
Látom a győzelem arcát, mint a napot,
Mint a tükröt, mely a lelkemet visszatükrözi,
Mint a lángot, mely a sötétséget űzi,
Mint az ösvényt, mely a jövőbe vezet.
Érzem, ízlelem, hallom, látom a győzelmet,
Mint a vers, mely a szívemben él,
Mint a dal, mely a lelkemben zeng,
Mint a szó, mely a gondolatomban él.
A győzelem íze édes és keserű,
Mint a méz, mely az ajkaimra tapad,
Mint a bor, mely a testemet átjárja,
Mint a só, mely a sebeimbe hatol.
Én vagyok a győztes, én vagyok a vesztes,
Én vagyok a harcos, én vagyok a békés,
Én vagyok a nap, én vagyok a hold,
Én vagyok az, aki a győzelem ízét kóstolja.
