A gondolatok szabad táncolása
Hol a lélek, mint csendes folyó, útját keresi,
A gondolatok, mint fáradt madarak, szárnyra kelnek,
S a szív, mint egy kavargó vihar, zúgva verekszik,
Ahol a szavak, mint éles kardok, mély sebeket ejtenek.
Az élet, mint egy sötét színház, burleszk játék,
Ahol a szerelem, mint egy vak vezető, elveszíti útját,
S a halál, mint egy hűs érintés, halkan kopog,
Ahol a remény, mint egy törékeny hajnal, alig pirkad.
A létezés, mint egy ködös tükör, homályos képet mutat,
Ahol az igazság, mint egy szeszélyes szél, irányt vált,
S az idő, mint egy kegyetlen uralkodó, parancsol,
Ahol a múlt, mint egy súlyos bűn, örök bánatot okoz.
Az érzések, mint egy vad tánc, szabadon szárnyalnak,
Ahol a szív, mint egy égő csillag, fényt szór,
S a szavak, mint egy bűvös dal, szíveket hódítanak,
Ahol a gondolatok, mint egy szabad tánc, örök örömöt hoznak.
Az élet, mint egy költői kép, csodásan bontakozik,
Ahol a szerelem, mint egy édes álom, szíveket melenget,
S a halál, mint egy hűvös éjszaka, csendben közeledik,
Ahol a remény, mint egy gyönyörű hajnal, új napot köszönt.
Így táncolnak a gondolatok, szabadon, vadul, örökké,
Mint a szél, mely a fákat ringatja, mint a hullám, mely a partot csókolja,
Mint a csillagok, melyek az égbolton ragyognak, mint a madarak, melyek az égben szárnyalnak,
Így táncolnak a gondolatok, szabadon, vadul, örökké.
