A gazdagság harapófogója
A gazdagság harapófogója csillog a napfényben,
Mint egy ékszerész által megmunkált, drága érc.
De a szépség mögött fájdalom és könny rejtőzik,
Mint a szivárvány mögött a viharzó ég.
A pénz, mint a tenger, melyben úszik a világ,
De mélyén a sötétség, a reménytelenség vár.
Úgy hullámzik, mint a sors, mely hol fölébe emel,
Hol pedig a mélybe taszít, ahol a fény már nem dereng.
A gazdagság, mint a tűz, mely éget, de melegít is,
Mint a szerelem, mely gyönyör, de gyötrelmet is szül.
Az arany, mint a nap, mely ragyog, de vakít is,
Mint a hatalom, mely szabaddá tesz, de börtönbe is zár.
A gazdagság, mint a szél, mely hűsít, de pusztít is,
Mint a szó, mely gyógyít, de sebet is ejt.
A pénz, mint a víz, mely életet ad, de el is vesz,
Mint a szív, mely szeret, de gyűlölni is tud.
A gazdagság harapófogója szorít és nem enged,
Mint a sors keze, mely fog és nem ereszt.
De a gazdagság, mint a halál, elkerülhetetlen,
Mint az élet, mely születik, de el is múlik.
A gazdagság, mint a titok, mely rejteget és felfed,
Mint a remény, mely éltet, de csalódást is szül.
A pénz, mint a csillag, mely ragyog, de el is tűnik,
Mint az álom, mely szép, de hamar el is múlik.
A gazdagság harapófogója örök és változó,
Mint az élet, mely születik és el is múlik.
De a gazdagság, mint a szerelem, elkerülhetetlen,
Mint az élet, mely születik, de el is múlik.
