A függetlenség édes gyümölcse
Szabadon szárnyaló sólyomként,
Aki a magas égbe tör,
Nincs lánc, mely lekötne, nincs gát,
Csak az ég végtelenje előtt.
Az élet kertjében terem meg
A függetlenség édes gyümölcse,
Melyet csak a bátrak szedhetnek le,
Akik nem rettegnek a tüskétől.
A szabad gondolatok szélén,
Mint hajnalban a harmatcsepp,
Vagy mint a szivárvány színei,
Fénylik a függetlenség drága kincse.
A szív szabadsága, mint a tenger,
Melynek hullámai végtelenek,
Nincs hatalom, mely megzabolázhat,
Csak a saját partjai szabnak határt.
A függetlenség édes gyümölcse,
Mint a szerelem első csókja,
Melyet nem lehet elfelejteni,
És mely után mindig vágyakozik a szív.
Ez a gyümölcs nem rohad el,
Nem veszíti el ízét soha,
Mindig édes, mindig friss marad,
Mint a szabadság ígérete.
A függetlenség édes gyümölcse,
Az örök szabadság záloga,
Melyet csak a bátrak kóstolhatnak meg,
Akik nem félnek a tüskétől.
És aki egyszer megízlelte,
Nem vágyik többé másra,
Csak a függetlenség édes gyümölcsére,
A szabadság ízére, mely szabadítja a lelket.
