A fotós lencséjén átöleli a világot
Árnyék és fény, összefonva, mint a szőttes szálai,
Egy fotós lencséjén átöleli a világot.
Képekben beszél, szavak nélkül, mégis mindent elárul,
Egy mozdulat, egy pillanat, mely örökkévalósággá válik.
Szemében a nap, a hold, a csillagok tükröződnek,
Szíve a világ színeiben dobban, színeiben ég.
Szabad madárként száll, a földet és eget ölelve,
S a világ, melyet lát, képeiben örökül hagy.
Szívét kitárja, mint a virág a nap felé,
S a világ örömeit, bánatát, szépségét megörökíti.
A színek, formák, árnyak és fények tánca,
A lencséjén át a világot öleli, s a világot átöleli.
A fotós lencséjén át, a világ szíve dobog,
A szívben a világ, a világban a szív.
Egy pillanat, egy mozdulat, örökkévalósággá válik,
A fotós lencséjén átöleli a világot.
A földet és eget ölelve, szabad madárként száll,
S a világ, melyet lát, képeiben örökül hagy.
A világ szíve dobog, a szívben a világ,
A fotós lencséjén át, a világot átöleli.
