A föld alatti óriások
Van egy világ, mely rejtve él,
Ott, hol a napfény sosem ér,
A föld mélyén, az ősi sziklák alatt,
Óriások laknak, bölcs és hatalmas alak.
Nem látják őket a felszíni népek,
Csak a föld zúgását, mely szívükben érlel.
Mélyen alattunk, az érces talajban,
Ők ott vannak, néma óriások, örök dalban.
Óriások, kik a földet tartják,
Mint az ég alatt a csillagok raját,
Óriások, kik a hegyeket hordozzák,
Mint a tengerben a hullámok szállat.
Óriások, kik a mélységben élnek,
Mint a sötétben a fények remélnek,
Óriások, kik a csendet őrzik,
Mint az erdőben a szél, mely suttog és fúj.
Óriások, kik a földet formálják,
Mint a művész keze a vásznat varázsolja,
Óriások, kik a titkokat őrzik,
Mint a könyvben az író, ki a szavakat szövi.
Óriások, kik a világot teremtik,
Mint a gondolat, mely az elmét élteti,
Óriások, kik a változást hozzák,
Mint a pillanat, mely az időt mozgatja.
Óriások, kik a múltat őrzik,
Mint a történelem, mely a jövőt építi,
Óriások, kik a jelenben élnek,
Mint az élet, mely a holnapot reméli.
Óriások, kik a föld alatt élnek,
Mint a mag, mely a földben növekszik,
Óriások, kik a világban élnek,
Mint az ember, ki a világot érti.
Óriások, kik a föld alatt vannak,
Mint a szív, mely a testben dobog,
Óriások, kik a föld alatt maradnak,
Mint az élet, mely a haláltól szabadul.
Óriások, kik a föld alatt élnek,
Mint a remény, mely a jövőt teremti,
Óriások, kik a föld alatt maradnak,
Mint a szerelem, mely a világot élteti.
