A filmek varázsa
Egy kis faluban nőttem fel, ahol a csend volt a hűség.
Ahol a vetítővászon volt az én egyetlen menedékem,
Ahol a celluloid szalagokon futó képek,
Mint a szivárvány színei, festették az életem.
A mozgókép varázsa volt az, ami elrabolt,
Ahol a hősök és gonosztevők küzdelme örök.
Minden film egy új világ, egy másik élet,
Hol a képzelet szárnyalása nincs keretek közt.
A nagyvásznon élt a szerelem, a bánat, a harag,
Ahol a szív dobogása volt az egyetlen zarándok,
Ahol a színészek arca volt a tükör, ahol láttam magam,
Ahol a filmek varázsa volt az, ami megragad.
Minden vetítés után, a terem csendje közepette,
Egy kis darabot hagytam ott magamból, a székemben.
A filmek varázsa, ez volt az én titkos szerelmem,
Ez volt az én menedékem, ahol megtaláltam önmagam.
A szabadvers formája, mint a filmek története,
Nincs keretek közé szorítva, szabadon szárnyal.
A szavak, mint a képek, festik az életem,
A filmek varázsa, ez az én örök hűségem.
