A férfiak küzdelme, az országok reménye
A világ, mint bús színház, ahol a férfiak küzdelme,
A csendes éj leple alatt, a ködös hajnali ébredező reménye.
Ahol a történelem, mint fájdalmas sebhely,
Emlékeztet a múltra, a hősök bátor küzdelmére, a népek életére.
A férfiak küzdelme, mint a szélben ringatózó fa,
Mely a viharban is áll, az élet tengerén hajózva tova.
Csontjaikban az ősök ereje, szívükben a remény lángja,
Szemükben a jövő csillaga, kezükben az országok sorsának bilincse.
Az országok reménye, mint a hajnal első sugarai,
Melyek a sötét éjszakát űzik, és új napot hirdetnek a világ fátyolai.
Ahol a remény, mint a tavaszi virág, újra és újra kibontakozik,
És a férfiak küzdelme, mint a szélben ringatózó fa, soha nem hajlik.
A férfiak küzdelme, az országok reménye,
A világ, mint bús színház, ahol a történelem végtelen színe.
Ahol a remény, mint a tavaszi virág, újra és újra kibontakozik,
És a férfiak küzdelme, mint a szélben ringatózó fa, soha nem hajlik.
A férfiak küzdelme, az országok reménye,
A világ, mint bús színház, ahol a történelem végtelen színe.
Ahol a remény, mint a tavaszi virág, újra és újra kibontakozik,
És a férfiak küzdelme, mint a szélben ringatózó fa, soha nem hajlik.
