A fényes nap sugarai között
A fényes nap sugarai között, hol az ég és föld találkozik,
Ott keresem én a valóságot, ahol a szívem megpihenik.
A nyüzsgő város zajában, ahol az élet mindig pörög,
Ott keresem én a csendet, ahol a lélek nem fél, nem görög.
A fényes nap sugarai között, hol a tenger és a part ölel,
Ott keresem én az örömöt, mely szívemben újra égve gyúl fel.
A szürke hétköznapok közt, ahol a gondok súlya nyom,
Ott keresem én a derűt, mely szívemben újra életre kél, mint a nyom.
A fényes nap sugarai között, hol a nap és hold egymásra talál,
Ott keresem én a békét, mely szívemben csendet talál.
A zajos világ forgatagában, ahol a harc és küzdelem sosem áll,
Ott keresem én a nyugalmat, mely szívemben újra megtalál.
A fényes nap sugarai között, hol a szél és a fű csendben táncol,
Ott keresem én az igazságot, mely szívemben újra megtalál.
A világ zajában, ahol a hazugság és álarcok uralkodnak,
Ott keresem én az őszinteséget, mely szívemben újra életre kél, mint a dal.
A fényes nap sugarai között, hol az élet és halál összeér,
Ott keresem én a reményt, mely szívemben újra megszületik, mint a tél.
A világ zajában, ahol a félelem és a kétség uralkodik,
Ott keresem én a bátorságot, mely szívemben újra megtalál, mint a kék ég.
A fényes nap sugarai között, hol az ég és a föld találkozik,
Ott keresem én a valóságot, ahol a szívem megpihenik.
A nyüzsgő város zajában, ahol az élet mindig pörög,
Ott keresem én a csendet, ahol a lélek nem fél, nem görög.
