A fényes kincsek bűvkörében
A világodban, hol az éj szövi álmokat,
S a csillagok fényes kincsek bűvkörében,
Az égi tűz szikrája ég a szemedben,
Mint szürrealista álom, mely színesen lobog.
A létezés színpadán, hol a szavak zsonganak,
S az élet színei együtt tánccal járnak,
A rejtelmes suttogás, mely széllel száll,
Mint absztrakt festmény, mely szívekbe vésődik.
A titkok ködén át, hol az idő szövi hálóját,
S a szavak mint gyöngyök a csend szőnyegén,
A gondolatok, melyek mint csillagok ragyognak,
Mint rejtélyes kód, mely a lelkek mélyén rejlik.
A fényes kincsek bűvkörében, hol a vágyak égnek,
S a szív húrjain a vágyódás dallama zeng,
Az érzések, melyek mint hullámok csapnak,
Mint csodás költői kép, mely a szívben él.
A lélek tengerén, hol a remény hajója ring,
S a szavak mint csillagok az éjben ragyognak,
Az élet, mely mint szabad vers száll,
Mint gazdag szókincs, mely a lélekben él.
