A felhők között szárnyalva
A felhők között szárnyalva,
hol az ég és a föld ölelkezik,
egy láthatatlan híd húzódik,
melyen lépteim nesztelenek, könnyűek.
Mint a hajnali pára, mely a fűszálakat öleli,
vagy a csillagok, melyek az éjszakát kísérik,
úgy szállok én, a lélek szabad madara,
a világok között, melyek az énemben élnek.
A szél szárnyain repülve,
hol a nap és a hold összefonódik,
egy láthatatlan szivárvány ível,
melyen színeim tarkán, bátran ragyognak.
Mint az alkonyi fény, mely a hegyeket öleli,
vagy a tenger, mely a partot kíséri,
úgy ringatózom én, a lélek halk dalolója,
a hangok között, melyek az énemben zengenek.
A felhők között szárnyalva,
hol az idő és a tér összeérnek,
egy láthatatlan út kanyarog,
melyen gondolataim szabadon, bátran járnak.
Mint a déli napfény, mely a virágokat öleli,
vagy a patak, mely a völgyet kíséri,
úgy csordogálok én, a lélek csendes folyója,
az érzések között, melyek az énemben csobognak.
A felhők között szárnyalva,
hol a végtelen és a pillanat találkoznak,
egy láthatatlan híd húzódik,
melyen lépteim nesztelenek, könnyűek.
Mint a holdfény, mely az estét öleli,
vagy a szél, mely a fákat kíséri,
úgy szállok én, a lélek szabad madara,
a világok között, melyek az énemben élnek.
