A falu szemében a világ
A falu szemében a világ, mint tarka mozaik,
Olyan, mint a ködös reggelen a patak partján a csillogó kavicsok.
Minden ház, minden fa, minden ember, minden állat,
Egy-egy darabka ebből a végtelen, színes puzzle-ből.
A falu nézi a világot, és a világ nézi a falut.
A falu szemében a világ nem más, mint egy hatalmas színpad,
Ahol mindenki a saját szerepét játssza, a saját történetét meséli el.
A falu szemében a világ nem más, mint egy végtelen könyv,
Ahol minden oldal egy új fejezet, egy új történet, egy új kaland.
A falu szemében a világ nem más, mint egy óriási festmény,
Ahol minden ecsetvonás egy új élet, egy új érzés, egy új gondolat.
A falu szemében a világ nem más, mint egy végtelen zene,
Ahol minden hangjegy egy új dallam, egy új érzés, egy új élmény.
A falu szemében a világ nem más, mint egy hatalmas szőnyeg,
Ahol minden szál egy új szín, egy új minta, egy új forma.
A falu szemében a világ nem más, mint egy végtelen tenger,
Ahol minden hullám egy új út, egy új kihívás, egy új lehetőség.
A falu szemében a világ nem csak a nagyvárosok fényei,
Nem csak a távoli hegyek magasai, nem csak a végtelen tenger mélységei.
A falu szemében a világ a kis dolgokban is megtalálható,
A reggeli harmatban, a délutáni napfényben, az esti csillagokban.
A falu szemében a világ egyszerre nagy és kicsi,
Egyszerre színes és szürke, egyszerre vidám és szomorú.
De a falu szemében a világ mindig szép,
Mert a falu szemében a világ mindig a sajátja.
