A csendben elrejtett titkok
A jövő szőtt csendje mélyen rejtezik,
Mint a végtelen űrben szunnyadó csillagok.
Az emberi ész, mint a hajnali fény,
Mely a titkokat keresi, de mégis vak marad.
A jövőt sejthetjük, de nem láthatjuk,
Mint a szélben ringó, lombos fák árnyékát.
A tudomány fénye, mint a telihold,
Mely az éjszakában a titkokat világítja meg.
A csendben elrejtett titkok, mint a tenger fenekén heverő kincsek,
Melyeket csak a merészek fedezhetnek fel.
Az emberi bátorság, mint a hajó, mely a tengeren hajózik,
Mely a titkokat keresi, de mégis veszélyben van.
A jövő titkai, mint a szélben hajló fűszálak,
Melyeket csak a figyelmes szem vehet észre.
Az emberi érzékelés, mint a szél, mely a fűszálakat hajlítja,
Mely a titkokat keresi, de mégis csendben marad.
A csendben elrejtett titkok, mint a csillagok az éjszakában,
Melyeket csak a türelmes szem fedezhet fel.
Az emberi türelem, mint a csillagász, aki az éjszakát figyeli,
Mely a titkokat keresi, de mégis csendben marad.
