A családi kötelék ereje
Ott, hol a szívünk mélyén bújik meg,
S ahol a lélek húrjai rezegnek,
Ott találod a családi kötelék erejét,
Mely mint a tölgyfa, áll a viharok előtt.
Fényes délelőttön, sötét éjszakán,
A család, mint a hajó, hajózik a hullámokon,
Nem ismer határt, nem ismer akadályt,
Mint a folyó, mely a tengerbe torkollik.
Mint a nap, mely felkel a horizonton,
Mint a hold, mely ragyog az éjszakában,
A család a világosság, a remény,
Mely mindig ott van, ha a szívünkben keresed.
A család, mint a hegyek, örökkévaló,
Mint a tenger, mely sosem szűnik meg,
A család, mint a föld, mely mindig ott van,
Mint a csillagok, melyek az égen ragyognak.
A család, mint a madár, mely fenn repül az égen,
Mint a folyó, mely az örökkévalóságba torkollik,
A család, mint a szél, mely a fák között suhan,
Mint a tűz, mely a szívünkben lobog.
A család, mint a virág, mely a mezőn nyílik,
Mint a fa, mely a földben gyökerezik,
A család, mint a nap, mely a horizonton ragyog,
Mint a hold, mely az éjszakában világít.
A család, mint a hegyek, melyek az égig érnek,
Mint a tenger, mely a partokat öleli,
A család, mint a föld, mely a lábunk alatt van,
Mint a csillagok, melyek az égen ragyognak.
És ha a világ összeomlik körülöttünk,
Ha a remény elveszik, és a fény elhalványul,
A család, mint a hűség, mindig ott lesz,
Mint a szeretet, mely a szívünkben él.
A család, mint a madár, mely az égen repül,
Mint a folyó, mely a tengerbe torkollik,
A család, mint a szél, mely a fák között suhan,
Mint a tűz, mely a szívünkben lobog.
A család, mint a virág, mely a mezőn nyílik,
Mint a fa, mely a földben gyökerezik,
A család, mint a nap, mely a horizonton ragyog,
Mint a hold, mely az éjszakában világít.
A család, mint a hegyek, melyek az égig érnek,
Mint a tenger, mely a partokat öleli,
A család, mint a föld, mely a lábunk alatt van,
Mint a csillagok, melyek az égen ragyognak.
És ha a világ összeomlik körülöttünk,
Ha a remény elveszik, és a fény elhalványul,
A család, mint a hűség, mindig ott lesz,
Mint a szeretet, mely a szívünkben él.
A család, mint a madár, mely az égen repül,
Mint a folyó, mely a tengerbe torkollik,
A család, mint a szél, mely a fák között suhan,
Mint a tűz, mely a szívünkben lobog.
A család, mint a virág, mely a mezőn nyílik,
Mint a fa, mely a földben gyökerezik,
A család, mint a nap, mely a horizonton ragyog,
Mint a hold, mely az éjszakában világít.
A család, mint a hegyek, melyek az égig érnek,
Mint a tenger, mely a partokat öleli,
A család, mint a föld, mely a lábunk alatt van,
Mint
