A boldogság hullámvasútja a remény és kitartás útján
Zúg a világ, mint egy vadállat,
Melynek szíve a reménytől lázad.
Boldogság, mint hullámvasút, száguld,
Hol felfelé, hol lefelé, de sosem áll meg.
A szívünk, mint egy kitartó hajós,
A viharban is a kikötő felé tart,
Bár a hullámok olykor felkapják,
Mégis a remény horgonya tartja.
A boldogság, mint egy szeszélyes művész,
Hol színes, hol fekete-fehér képet fest,
De mindig újabb és újabb ecsetvonásokkal,
A vásznon a remény és kitartás útját rajzolja.
A szívünk, mint egy bátor utazó,
A boldogság hullámvasútján utazik,
Hol a remény csúcsán, hol a kétség mélyén,
De sosem adja fel, mindig tovább halad.
A boldogság, mint egy tréfás bohóc,
Hol nevetést, hol könnyeket csal arcunkra,
De a szívünk, mint egy hűséges néző,
Mindig várja a következő jelenetet.
A boldogság hullámvasútja a remény és kitartás útján,
Hol a szívünk, mint egy bátor utazó, utazik,
Hol a boldogság, mint egy szeszélyes művész, fest,
De mindig tovább halad, sosem adja fel.
