A boldogság hangjai a távolban
A boldogság hangjai a távolban, zengve,
Mint a régi hegedű, mely érintésre ébred.
A szívemben csendülnek a dallamok,
Mint régi dalok, melyeket a szél hoz el.
A szavak, mint csillagok, ragyognak az égen,
Mint a hajnali fény, amely a sötétségbe ékel.
A szívemben örökké tartó csend,
Mint a tenger, mely a parton összeér.
A szavak, mint virágok, nyílnak a szívemben,
Mint a tavaszi eső, mely a földet éri.
A szívemben a boldogság hangjai,
Mint a madarak, melyek a hajnalban énekelnek.
A szavak, mint kövek, hullanak a mélybe,
Mint a hullócsillag, mely az égen ég el.
A szívemben a boldogság hangjai,
Mint a zene, mely a csendben megszólal.
A boldogság hangjai a távolban, zengve,
Mint a régi hegedű, mely érintésre ébred.
A szívemben örökké tartó csend,
Mint a tenger, mely a parton összeér.
