A boldogító igenek tündöklése
Mint a hajnal első sugarának csókja,
Úgy érint meg a boldogító igenek tündöklése.
A szívem mélyén gyökerező vágyak,
Mint a tavasz első rügyei, törnek elő,
Hogy az élet napfényében fürödjenek.
A szerelem szőlőtőkéjén nőnek az igenek,
Mint gyöngyöző bor, amit a szívünkben tartunk.
Minden cseppje édes és mámoros,
Mint a csókok, amik a szájunkon égnek.
A boldogság áradatát hozzák el,
Mint a nyári eső, ami a szomjazó földet itatja.
A szerelem dalának hangjai a szívünkben zengenek,
Mint a hegedű húrjainak éneke.
A boldogító igenek dallama,
Mint a csalogány éjszakai serenádja,
Mely az éj csöndjében visszhangzik.
A boldogító igenek tündöklése,
Mint a telihold fénye a sötét éjszakában.
Az életünknek adja a fényt és a reményt,
Mint a hajnal első sugarának csókja.
A szerelem minden színét megmutatja,
Mint a szivárvány az eső utáni égen.
A boldogító igenek tündöklése,
Mint a csillagok ragyogása az éjszakai égen.
Minden igen egy új álom, egy új remény,
Mint a csillagok, amik az éjszakai égen ragyognak.
A boldogító igenek tündöklése,
Mint a csillagok, amik a sötét éjszakát világítják meg.
A boldogító igenek tündöklése,
Mint a nap, ami a horizonton felkel.
Minden igen egy új nap, egy új kezdet,
Mint a nap, ami a horizonton felkel.
A boldogító igenek tündöklése,
Mint a nap, ami az életünkbe hozza a fényt.
