A biztonság ölelése
Ahol a szürke hétköznapok, mint szomorú színjáték,
Hűségesen követik egymást, mint szürke galambok a szarkát.
Ahol a csendes reggelek, mint szelíd bárányok,
Lágyan simogatják a hajnali ködöt, mint anya gyermekét.
Ahol a biztonság ölelése, mint régi barát,
Megölel és magához szorít, mint szerető anya gyermekét.
Ahol a szív dobogása, mint tengeri hullámverés,
Szünet nélkül zengi dallamát, mint szabad madár énekét.
Ahol a gondolatok, mint szabad madarak,
Szárnyra kelnek és repülnek, mint bátor hősök a csatában.
Ahol a szavak, mint értékes drágakövek,
Fénylenek és ragyognak, mint csillagok az éjszakában.
Ahol a remény, mint hajnali csillag,
Fényt szór a sötét éjszakában, mint hűség a barátságban.
Ahol a hit, mint erős vár,
Véd és óv, mint anya gyermekeét, a veszélyben.
Ahol a szeretet, mint gyógyító balzsam,
Meggyógyítja a sebeket és a fájdalmat, mint orvos a beteget.
Ahol a békesség, mint csendes patak,
Halkan csobog és mosolyog, mint gyermek a játszótéren.
Ahol a boldogság, mint ragyogó nap,
Fényt és meleget ad, mint anya gyermekeinek.
Ahol az élet, mint csodálatos ajándék,
Meglepetéseket és örömöket tartogat, mint karácsony a gyerekeknek.
Ez a hely, a biztonság ölelése,
Ahol a szív dobog és a lélek énekel,
Ahol a gondolatok szabadon repülnek,
És a szavak, mint drágakövek, ragyognak az éjszakában.
