A bizalom hídján
Átívelőn a szívünk közötti tájon,
Hol a remény szövi álmok szőnyegét,
S a bizalom hídján lépkedünk óvatosan,
Mint hófehér hattyúk a tükröződő tóban.
A félelem árnyékában élünk, ó jaj,
De a bizalom fényében találunk menedéket.
A szívünkben hordozott titkok súlya alatt
Hajlik, de nem törik a híd, mely összeköt.
A szavak, mint kődarabok, építik a hidat,
A csend pedig, mint a ragasztó, tartja össze.
A bizalom hídján, hol a szív s a lélek találkozik,
Minden szó, minden csend, minden titok helyet kap.
A múlt sebei mélyen égnek, mint a tűz,
De a bizalom hídján gyógyulnak a sebek.
A jövő fényében fürdünk, mint a nap,
És a bizalom hídján találkozunk újra.
A bizalom hídján nincs helye a félelemnek,
Csak a remény, a hit és a szeretet lakik ott.
A bizalom hídján, hol a szív s a lélek találkozik,
Ott találjuk meg egymást, ott találjuk meg önmagunkat.
A bizalom hídján, hol a csend és a szó találkozik,
Ott születik meg a valódi értelmes párbeszéd.
A bizalom hídján, hol a múlt és a jövő találkozik,
Ott találjuk meg a jelenünket, ott találjuk meg a jövőnket.
A bizalom hídján, hol a félelem és a remény találkozik,
Ott találjuk meg a bátorságot, hogy lépjünk tovább.
A bizalom hídján, hol a szív s a lélek találkozik,
Ott találjuk meg a békét, ott találjuk meg a szeretetet.
