A bizalom gyökeret ver a családi földben,
Hol szívünk mélyén fakadnak az érzések forrása,
Mint csendes patak, melynek partján az élet virágzik,
S ahol a szeretet, mint örök napsugár ragyog.
A család, mint öreg tölgy, melynek ágai az égig érnek,
Bölcsen bókol, súgva a múlt titkait a széllel,
Míg gyökerei a jelenbe mélyednek, a jövőt keresve,
A bizalom talajában erőt merítve, hogy tovább nőjön.
A bizalom, mint a föld mélyén rejtőző kincs,
Melyet csak a szívünkben hordozhatunk,
Egy ékszer, melyet nem vehet el senki,
Csak a szívünkben található meg.
A bizalom, a család gyökere, mely erőt ad,
Mint a föld, mely táplálja a vetést,
A bizalom, mely a család földjében gyökeret ver,
Mint a mag, mely a földbe hull, hogy virágot hozzon.
A bizalom, a szeretet köteléke, mely összetart,
Mint a híd, mely a partokat összeköti,
A bizalom, mely a család földjében gyökeret ver,
Mint a fa, mely a földben áll, hogy árnyékot adjon.
A bizalom, a család gyökere, mely erőt ad,
Mint a föld, mely táplálja a vetést,
A bizalom, mely a család földjében gyökeret ver,
Mint a mag, mely a földbe hull, hogy virágot hozzon.
Így nő a bizalom, mint a fa a földben,
Mélyen gyökerezve, magasra törve,
A család földjében, ahol a szeretet virágzik,
Ahol a bizalom gyökeret ver, és erőt ad.
