A Betegség Szavai és a Társadalom Válaszai
Eljött az idő, ahol a betegség uralkodik,
Ahol a halál szélén táncolunk, és a levegőt szorongatjuk.
Ahol az élet, mint egy törékeny szál, a szélben lobog,
Ahol az emberek arcán látható a félelem, a szorongás.
A betegség szava, mint egy szomorú dal,
Azt suttogja, hogy nincs menekvés, nincs fal.
Azt suttogja, hogy a halál elkerülhetetlen,
Hogy a világ végén nincs remény, nincs menedék.
De a válasz, a társadalom válasza,
Nem a félelem, nem a reménytelenség válasza.
A válasz a küzdelem, a harc, az ellenállás,
A válasz az élet, az élet szeretete, az élet válasza.
A betegség szavai, mint egy sötét éjszaka,
De a válasz, a válasz, mint a hajnal fénye.
A betegség szavai, mint a végzet húrjai,
De a válasz, a válasz, mint a remény dalai.
A betegség szavai, mint egy elszabadult vihar,
De a válasz, a válasz, mint egy békés tenger.
A betegség szavai, mint a pusztító tűz,
De a válasz, a válasz, mint a gyógyító víz.
A betegség szavai és a társadalom válaszai,
Mint a sötétség és a fény, mint a halál és az élet.
A betegség szavai és a társadalom válaszai,
Mint egy tragikus történet, de a végén a győzelem.
