A belső kincsek megtalálása
Félhomályban áll a világ, a szívem mélyén ott a vágy,
Bennem élő kincs után kutat, mit a lelkem rejteget.
Sötétben tapogatózik, mint a vak, aki lát,
S aki a titkos reményeket örökké keresget.
Megannyi kérdés forog bennem, mint a szélkavaró dér,
A válaszokat rejti a lelkem mélyén a csend.
Láthatatlan, mint az éjszaka, mint a csillagok fénye mer,
Rejtegetőzik, mint a tengerfenék gyöngyszeme, a remény.
A belső kincs megtalálása, mint a hajnal első fénye,
Mint a virágok illata, mely a tavaszt hirdeti.
Minden kétség, minden félelem, minden bánat eltűnik végre,
Mikor a lélekben a békesség és a szeretet terem.
A belső kincs, a lelkem mélyén, ahol a csend és a béke él,
Ahol a fény, a szeretet és a remény örökké ragyog.
Ahol a bánat és a fájdalom, mint a tél, elolvad végre,
S ahol a szívem legmélyén a boldogság virágba borul.
A belső kincs megtalálása, mint a hajnal első fénye,
Mint a virágok illata, mely a tavaszt hirdeti.
Lelkem mélyén ott a vágy, ott a remény, ott a fény,
S ott van a boldogság, mely a lelkemben örökké él.
