A Béke Óriása
Ó, béke óriása, hol vagy?
A világ zűrzavarában kereslek,
Mint aki csillagot kutat az éjben,
Vagy szivárványt a viharban.
A harc döreje, a gyűlölet hangja
Elfojtja halk suttogásod.
Mégis, a csendben, a szív mélyén
Hallom halk dalodat.
Ó, béke óriása, hol vagy?
A világban, mely szüntelenül forog,
Mint egy örökös zsongású méhkaptár,
Hol a méz helyett méreg csorog.
A gyűlölet sötétjében kutatom fényed,
Mint aki csillagot keres az éjben,
Vagy szivárványt a viharban.
Ó, béke óriása, hol vagy?
Ködös reggelek, éjszakai csendek,
A világ zajában halkan szól hozzám a béke.
Mint a patak, mely a kőzetek között csorog,
Halkan, de kitartóan énekel.
Ó, béke óriása, hol vagy?
A szívem mélyén, a lelkem rejtekén
Ott talállak meg, mint aki csillagot keres az éjben,
Vagy szivárványt a viharban.
Ó, béke óriása, te vagy a remény,
A szívem mélyén, a lelkem rejtekén
Ott vagy, mint a csillag az éjben,
Mint a szivárvány a viharban.
