A bátorító szavak, amik mindig velünk vannak
A szavak, melyek szívünk mélyéről pattannak,
Mint forrásból fakadó, tiszta vizű patak,
Melynek partján virágok, élettel teli, csodás,
S szívünkben hagy egy mély, bátorító nyomást.
Néha, mint a szél, mely a fákat ringatja,
Néha, mint a csillag, mely az éjszakát világítja,
Néha, mint a nap, mely a reggelt köszönti,
Néha, mint a hold, mely az álmokat hinti.
Olykor, mint a tenger, mely partjait öleli,
Olykor, mint a hegy, mely magasba törve néz le,
Olykor, mint a folyó, mely az életet hordozza,
Olykor, mint a szív, mely a bátorságot adja.
E szavak, melyek mindig velünk vannak,
Mint egy láthatatlan, de erős kapaszkodó,
Mely szívünkben él, és lelkünkbe hatol,
És bátorít minket, hogy soha ne hagyjuk abba.
Hisz a szavak ereje, mint a tűz, mely lobog,
Mint a szél, mely szabadon, erősen fújdogál,
Mint a nap, mely a sötétséget elűzi,
Mint a hold, mely a csendben is hűségesen kísér.
Szóval, ne félj, ha a világ olykor sötét,
Hisz a bátorító szavak, melyek mindig velünk vannak,
Mint egy lámpás, mely az utat világítja,
Mint egy híd, mely a nehézségeken átvisz.
E szavak, melyek mindig velünk vannak,
Mint egy bátorító szív, mely soha nem hagy el,
Mint egy hűséges barát, mely mindig ott van,
Mint egy erős híd, mely a nehézségeken átvisz.
