A barátság szövetsége
A magányos tenger partján állok,
Nézem a hullámok táncát, a szél dalát hallgatom.
A szívem mélyén rejtőzik egy titkos szövetség,
A barátságé, mely mint hűséges kísérő, soha nem enged.
A nap fénye alatt, a hold ezüstös fényében,
A barátság szövetségében találom meg a lényegem.
Szavak nélkül ért, szívből szívbe szól,
Mint a tenger, melynek hullámai a partot ölelik, nem hagy el soha.
Így állunk itt, kéz a kézben, szív a szívben,
Együtt nézzük a naplementét, a holdfelkeltét.
A barátság, mint hűséges kísérő, soha nem hagy el,
Mint a tenger, melynek hullámai a partot ölelik, mindig velem lesz.
A barátság szövetsége, mint a tenger mélysége,
Végtelen és mély, mint a csillagos égbolt.
Ez a szövetség, mely szívünkben él,
Mint a tenger, melynek hullámai a partot ölelik, soha nem hagy el.
A barátság, mint a tenger, örök és változó,
Mint a hullámok, melyek a partot ölelik.
A barátság, mint a tenger, soha nem hagy el,
Mint a hullámok, melyek a partot ölelik, mindig velem lesz.
