A barátság oázis a szívünkben

A barátság oázis a szívünkben

Fonódik a szó, mint szőtt szövet,
Mint szélben ringatózó fűszál,
A barátság, mint örök élet,
A szívünkben egy kis oázis.

Sivatagban a víz, a remény,
A szívünkben a barátság, a béke,
Átölel, mint a szél a fenyőt,
És felold, mint a hó a hegyeket.

A barátság, mint a napsütés,
A szívünkben egy kis oázis,
Míg a világ körülünk téboly,
Ő a csend, a nyugalom szigete.

Mint a hajnali harmat a rózsán,
Mint a holdfény a tenger habján,
A barátság, mint a csillagok,
A szívünkben egy kis oázis.

Mint a szél, mely a fákat ringat,
Mint a tenger, mely a partot csókol,
A barátság, mint a végtelen,
A szívünkben egy kis oázis.

A világ zajában, a rohanásban,
A szívünkben a barátság, a béke,
Mint a csend, mely a zűrzavart szeli,
A barátság, mint a végtelen.

Mint a folyó, mely a tengert keresi,
Mint a madár, mely a szabadságot áhítja,
A barátság, mint a csillagok,
A szívünkben egy kis oázis.

Mint a nap, mely a világot átöleli,
Mint a hold, mely az éjszakát csókolja,
A barátság, mint a végtelen,
A szívünkben egy kis oázis.