A bánat szavai
Szívem mélyén, ahol a csend lakozik,
Ott találtam meg a bánat szavait.
Olyanok, mint a télbe fagyott rózsák,
Melyek színe a hóban elveszít.
Néma szobákban, hol az élet csendes,
Hallom a múltam, mint egy zúgó patak.
Emlékek, mint a szélben szálló levelek,
Melyek színe a lelkemben maradt.
Voltak napok, mikor a nap ragyogott,
A szívemben tavasz volt, a szememben fény.
De az idő, mint egy gonosz tolvaj,
Ellopja az örömöt, hagyja a bánat vényt.
A szerelem, mint egy szép dal,
Elhalkul a szívem mélyén, mint egy régi nóta.
A boldogság, mint egy szivárvány,
Elillan, mint a köd a hajnali óta.
Minden napom, mint egy hosszú út,
Melyen járok, de nem találok otthont.
Minden álmom, mint egy szép vers,
Melyet a bánat ír, de a szívemben hordom.
A bánat szavai, mint egy sötét éj,
Elborítják a szívem, mint egy fekete fátyol.
De a remény, mint egy hajnali csillag,
Világít az éjben, mint egy gyertya a szélben táncol.
A bánat szavai, mint egy fájó seb,
Melyet az idő sem gyógyít meg soha.
De a hit, mint egy örök tűz,
Ég a szívemben, mint egy soha el nem alvó láng.
A bánat szavai, mint egy sötét éj,
De a szívemben mégis van egy kis fény.
Mert a bánat, mint egy hosszú út,
De a végén talán ott lesz a remény.
