A ballagó ruházatban a virágok tündöklése
Hogyha a szíveknek nyelve volna,
Milyen szavakat suttogna a szél?
A lélek selyemköntösében, színes ruházatban,
Mint a virágok, melyek tündökölnek a ballagó fényben.
Zeng a világ, szívünk dallamára rezdül,
A virágok halkan suttogják a titkot,
Melyet az éj leple alatt őriznek,
S melynek nyomán a hajnal csókjától ébrednek.
A rózsák pirosban, a tulipánok színesben,
Mint a szivárvány, mely a felhők közt tündököl,
A ballagó ruhában, melyet az ég adott,
Tündökölnek a virágok, a szívünkben hordozott.
Mint a szél, mely a fűszálakat ringatja,
Mint a hold, mely az éjszakát világítja,
Mint a nap, mely a virágokat ébreszti,
A szívünkben tündököl a szeretet, mely élteti.
A ballagó ruházatban, mely az életünk,
A virágok tündöklése, mely a szívünkben él,
Mint a csillagok, melyek az égbolton ragyognak,
A szívünkben hordozzuk a világ összes csodáját.
A virágok tündöklése, mely a szívünkben él,
Mint a csillagok, melyek az égbolton ragyognak,
A szívünkben hordozzuk a világ összes csodáját,
A ballagó ruházatban, mely az életünk.
